Északi Szánhúzókutyások

Tanácsok kezdőknek

Mi is kell hozzá?

-egy sportra alkalmas, nagy mozgásigényű kutya, aki szeret elől haladni sétánál és pórázon is, esetleg annyira mehetnékje van, hogy szívesen meglép szabadon futásnál….fontos, hogy a fajta és az egyed alkalmas legyen a sportra, brachycephal fajták vagy porckorong sérvre hajlamos fajták/típusok sajnos hátrányban vannak, de nagyon sok a kivétel!!

-egy sportra alkalmas, nagy mozgásigényű gazdi, aki szeret a természetben a kutyájával időt tölteni.

Ha ez a kettő megvan, és van elhatározás, érdemes kicsit előkészülni mielőtt az ember belevág...a világhálón, közösségi médiában némi kutakodás után hamar rátalál az ember csoportokra, sportolókra, egyesületekre, ahol az alap kérdések megválaszolásra kerülnek és lesz némi fogalma az érdeklődőnek, mégis hogyan is képzelje el ezt a tevékenységet.

Emellett nem árt, ha van a gazdinak némi fizikai előkészültsége….rendszeresen fut, nem okoz gondot kutya nélkül 5 km kényelmes tempóban történő lekocogása vagy biciklizik és az alap kerékpár kezelési technikák adottak.

Ha ezeket is mind kipipálhatjuk, a felszerelés beszerzése a következő lépés, amiben NEM érdemes kompromisszumot kötni, vagyis tényleg szánjunk rá és vásároljuk meg azon gyártók termékeit, akik kifejezetten erre a sportra készítenek felszerelést. A puding próbája az evés….lehet, hogy az első hám, beülő később cserére kerül, mert itt szűk, ott zavar, amott kissé csavarodik, ez nagyjából normális, meg kell találnunk majd az egyedileg, számunkra és kutyánk testalkatára is alkalmas, kényelmes felszerelést, ami lehet csak a többedik termék próbája után forrja ki magát.

Amennyiben a felszerelés is rendelkezésünkre áll, keresnünk kell egy helyet, ahol kipróbálhatjuk magunkat.

Az ideális helyszín erdő/mező, lehetőleg nem kavicsos, murvás út (kivéve ha a kutya rendszeresen van mozgatva, futtatva ilyen körülmények között és a talpa hozzászokott) de biztosan és kifejezetten NEM beton!

A parkok, ismert kutyasétáltató helyek, felkapott turisztikai helyszínek, túraútvonalak sem a legjobb helyszínek, új dolgok tanítására és kipróbálására érdemes egy csendesebb, kevésbé látogatott területet keresnünk, ahol a kutya figyelmét nem vonja el más és mindkét fél tud a feladatra, egymásra koncentrálni….

A terület legyen sík, hegyeket meghódítani ráérünk később is, és a táv rövid, kezdetben csak 1-2 km.

A kutya alkalmasságához tartozik még az is, hogy lehetőleg ne legyen túl idős és túl fiatal sem, tehát egészségileg is készen álljon a fokozottabb terhelésre….

Gyakori kérdés és vita tárgya, egy év alatt vagy felett??

Erre igazán nincs jó válasz, ismert külföldi sportolók között is megoszlik a vélemény.

Az biztos, ha nem vagyunk tanult/képzett, tapasztalt kutyások, nincsenek alap anatómiai, élettani ismereteink, vagy egyszerűen csak nem vagyunk biztosak a dolgunkban, legjobb ha egy éves kor után, nagy testű kutyáknál a csontok növekedési zónáinak lezáródása után (állatorvos rtg-el ellenőrzi) kezdjük el a komolyabb terhelést.

Amennyiben egy évnél fiatalabb kutyánk van és ezzel a sporttal versenyszerűen szeretnénk foglalkozni, a tanítást, szoktatást hamarabb is el lehet kezdeni, 5-6 hónapos kor után, amikor is a tréningek CSAK a hámhoz szoktatást, irányok gyakorlását, a parancsszavak ismertetését kell, hogy jelentsék, valamint a kutya önálló, előttünk történő haladását tanítjuk és maximálisan SZOCIALIZÁLJUK más kutyákhoz, illetve kutyás rendezvényekhez.

Ennek a sportnak sajátja, a szolgálati munkakutyázással és egyéb kutyás sportokkal ellentétben, hogy a kutya nem kézjelekhez, testbeszédhez, szemkontaktushoz van szoktatva, hanem előttünk önállóan halad, dolgozik és hátra csak úgymond a füleivel figyel, de egyúttal követi a gazdi utasításait, annak teljes kontrollja alá vetve magát!!

Ez a sport, ahogy annyi minden más is közösen, csoportosan élvezhető a legjobban edzőtársakkal, versenytársakkal, ezért nagyon fontos a kutyánk feletti teljes kontroll, hiszen szintén egyedülálló módon, e tevékenység során a „pályán” többi kutya-gazda páros van, akik fizikai kontaktusba kerülhetnek egymással pl. rajtban vagy előzés során.

Edzésen és versenyen törekedjünk arra, hogy kutyánk semlegesen viselkedjen más futókkal, kutyákkal! Játék, szimatolás bár ártatlan és ösztönös viselkedés a másik párosnak nagyon zavaró, nagy sebességénél baleset veszélyes is lehet, míg egyéb fizikai kontaktus, másik kutyára ugrás, esetleg kicsípés, harapás teljes mértékben elfogadhatatlan, szigorú megítélés alá esik, versenyeken büntetést, kizárást von maga után!!!!

Amennyiben valakinek olyan kutyája van, aki ismerten problémás ilyen szempontból, vagy ellenkezőleg, fél más kutyáktól, zajoktól, a tömegtől, de ezt a sportot szívesen csinálja, nem kell lemondania róla, a kutyák összeszokott edzőtársakkal és versenyen kívül is ugyanolyan lelkesek, és az eredménylista, a díjak szerencsére nekik semmit sem mondanak

Ha a kezdeti lépések elsajátítása után a kutyánk motiváltságában látunk némi hiányosságot, vagy egyszerűen csak szeretjük a közös érdeklődésű emberek társaságát, érdemes a közelünkben keresni valakit aki hasonlóan szívesen edz közösen, és edzőcsapatokat, csoportokat kialakítani, vagy ezekhez csatlakozni, ahol kutyánk tanítása és motiválása és sokkal gyorsabban halad.

Ha a rendszeres edzések után versenyzéshez is kedvet kapunk, a versenyein kipróbálhatjuk magunkat!

A sporttal foglalkozó itthoni két nagy egyesület, a hazai versenyeket rendező az és a Magyar Canicross SE , akikhez érdemes tagként jelentkezni, ha az országos bajnokság és nemzetközi versenyek is érdekelhetik a kezdő sportolókat.

A cik írója Takács Eszter többszörös országos bajnok.